Édes-savanyú sertés – Az ízvarázs
Édes-savanyú sertés recept hozzávalók és elkészítés leírása. Recept elkészítés ideje 50 perc.
Az édes-savanyú sertés egy rendkívül népszerű étel, mely tökéletes választás lehet a családi ebédekhez vagy baráti összejövetelekhez. Az édes-savanyú ízvarázs nem csak finom, hanem egészséges is.
Édes-savanyú sertés
Hozzávalók
- 60 dkg sertéskaraj
a páchoz:
- 1 db tojásfehérje
- 1 evőkanál kukoricakeményítő
- 2 evőkanál szójaszósz
- 1 evőkanál vörösbor
- 1 kávéskanál só
- 1/2 kávéskanál fekete bors őrölt
a mártáshoz:
Elkészítés
- A húst 2 cm vastag csíkokra vágjuk.
- A tojásfehérjét, keményítőt, a szójaszószt és a vörösbort habverővel simára keverjük, megsózzuk, borsozzuk. Ebbe beleforgatjuk a húst és 2 órát a hűtőben érleljük.
- A mártáshoz a kétféle paprikát felkockázzuk, a bambuszrügyet és az ananászt szintén kockára vágjuk. Az olajat a serpenyőbe öntjük, felmelegítjük és ebben nagy lángon a paprikát 2-3 percig pirítjuk.
- A bambuszt és az ananászt hozzáadjuk, a szóját, a kechupot, a fél liter levest, az ecetet és a cukrot beletesszük és 4-5 percig forraljuk. Ha szükséges sózzuk.
- A tésztához a tojássárgáját a liszttel és a keményítővel, valamint a sörrel simára keverjük. A keménnyé vert tojásfehérjét óvatosan beledolgozzuk. A húst belemártjuk a tésztába és bő forró olajban kb. 5 perc alatt aranybarnára sütjük. Többször átforgatjuk.
- Papírtörlővel leitatjuk róla a felesleges zsiradékot.
- A forró mártással tálaljuk.
Megjegyzés
Tápérték
Történet:
Az édes-savanyú sertés (a kínai „酸甜肉” kiejtése szerint „suan tang rou”) az egyik leghíresebb kínai étel, amit a világ minden táján ismernek és szeretnek. Ez az étel a Kuangtung tartományból származik, ahol a kínaiak híresek az édes-savanyú ízvilág kedveléséről. Különleges ízei és színei miatt nagyon népszerű lett a Nyugaton is, és a kínai éttermek egyik leggyakrabban rendelt étele.
Tálalás:
Az édes-savanyú sertést általában frissítő, párolt jázminrizzsel tálalják, hogy ellensúlyozzák az édes és savanyú ízeket. A tálalásnál figyeljünk arra, hogy a mártás a hús minden darabját befedje, így garantálva, hogy minden falat tele legyen ízzel. Tálaláskor megszórhatjuk a tetejét aprított újhagymával vagy szezámmaggal a dekoráció és az extra íz miatt.
Alternatív hozzávalók:
Az édes-savanyú sertés rendkívül sokoldalú étel, és számos hozzávalóval módosítható az ízlésed szerint. Ha szeretnél valami mást próbálni, a következő hozzávalók mindegyikét beillesztheted a receptbe:
- Hús: Ha nem szereted a sertéshúst, csirkemellet vagy garnélarákot is használhatsz helyette.
- Zöldségek: Bármilyen zöldséget hozzáadhatsz a mártáshoz, például brokkolit, cukkinit vagy sárgarépát.
- Édesítő: Az ananász helyett más édes gyümölcsöket is használhatsz, mint a mangó vagy a barack.
- Savanyúság: Az almaecet helyett használhatsz rizsecetet, lime-levet vagy citromlevet.
- Ízesítők: Fokhagymát, gyömbért vagy chili paprikát is hozzáadhatsz a mártáshoz egy kis extra ízért.
Egészségügyi előnyök:
Bár az édes-savanyú sertés a kínai konyha egyik jellegzetes étele, fontos megjegyezni, hogy ez a recept változtatásokkal egészségesebbé tehető. A sertéshús jó fehérje forrás, amely segít az izmok építésében és a sejtek javításában. A receptben használt zöldségek, mint a paprika és a bambuszrügy, sok vitamint és rostot tartalmaznak. Az ananász jó C-vitamin forrás, amely segít a szervezetnek a sebek gyógyításában és a bőr egészségének megőrzésében. Azonban a receptben használt cukor és szójaszósz mennyisége miatt, mértékkel fogyasszuk ezt az ételt.
Variációk:
- Gluténmentes verzió: A szójaszószt cserélheted gluténmentes tamari szójaszószra, a lisztet és a kukoricakeményítőt pedig rizsliszttel helyettesítheted.
- Vegetáriánus/Vegán verzió: A sertéshúst tofuval, gombával vagy egyéb húsmentes alternatívával helyettesítheted. A tojást pedig flaxseed (lenmag) vagy chia mag „tojással” cserélheted ki.
Érdekességek:
Az édes-savanyú sertés első említése a kínai irodalomban a Ming-dinasztia idején, a 16. században található. Bár a hagyományos receptben sertéshús van, az édes-savanyú mártást sok más hússal is használják, például csirkével, marhával vagy rákkal. Népszerűségének csúcsa az 1960-as és 1970-es években volt az Egyesült Államokban, amikor a kínai ételek először lettek igazán népszerűek a nyugati világban.
