Uborka (Cucumis sativus) mint konyhai zöldség alapanyag leírás.
Származás
Az uborka ázsiai eredetű, Kelet-Indiából, a Himalája déli lejtőiről származik. A legrégebben ismert zöldségfélék közé tartozik, már 4000 évvel ezelőtt termesztették. Az ókorban a római és a görög konyha is ismerte, salátaként fogyasztották. Tiberius császár például annyira kedvelte az uborkát, hogy minden hadjárata alkalmával hordozható üvegházakat vitt magával, hogy zordabb éghajlati viszonyok között se kelljen lemondania kedvenc ételéről. Európában csak a középkorban került az asztalokra. Magyarországon a XIII. századtól ismerik. Üvegházakban először Nagy-Britanniában kezdték el termeszteni a XIX. században.
Jellemzés
Az összes uborka fajtáról általánosságban elmondható, hogy színe élénk, alakja hosszúkás. Íze kicsit emlékeztet a tök-ízre, semleges, enyhén vízízű, olykor kesernyés.
Fajtái
Az uborka három fő csoportja: kígyó uborka, ennek a fajtának a legkevesebb a magja és legvékonyabb a héja; csemegeuborka, mely jóval göcsörtösebb és kisebb, mint a kígyó uborka – főleg ecetes, vizes és kovászos uborkát készítünk belőle; bordás uborka, mely a két méret között helyezkedik el, több benne a mag és a héja is jóval vastagabb.
Elkészítés, felhasználás
Készíthetünk belőle uborka salátát, adhatjuk hidegtálakhoz, szendvicsekhez. Igaz ritkán szoktunk élni a lehetőséggel, de az uborka meglehetősen finom főzve, sütve is, így könnyen színesíthetjük vele étkezéseinket.
Vitaminok, ásványok
Magas kálium-, kalcium-, vas-, szénhidrát-, foszfor-, fehérje- és vitamintartalma miatt a legegészségesebb zöldségfajták egyike az uborka.
Élettani hatások
Kedvezően befolyásolja az emésztést, jó vesetisztító. Vizelethajtó, méregtelenítő és salaktalanító hatású. A népi gyógyászatban a termés nedvét lázbetegnek, tüdőbajosoknak vagy krónikus hörghurutban szenvedőknek egyaránt adták. A magjából készült főzetet vese- és hólyagbántalmakra használták.
