Sárgarépa (Dacus carotta) mint konyhai zöldség alapanyag leírás.
Származás
A sárgarépát a X. században veszik kultúrába a perzsák. A termesztett sárgarépa géncentruma tehát Iránban van. Innen terjedt el a XIII. században keletre, Kínába, illetve nyugat felé Európába. A sárgarépának Európába való érkezése kétféle módon történhetett. Az első megtelepedés a XII. században az Ibériai-félszigeten volt, a mórok telepítették oda. Valószínű, hogy Nyugat-Európa más vidékeire innen jutott el, spanyol közvetítéssel. A másik érkezésnek Velencét említik, ugyanabban az időben. A feljegyzések szerint 1300 körül Itáliában már ismert növény és a XIV. században Franciaországban, Németországban és Hollandiában is termesztik. Angliába csak a XV. században került.
Jellemzés
Színe élénk narancs, alakja egyenletesen hosszúkás. Íze friss, édeskés és tiszta. Egyszóval a jellegzetes sárgarépa-íz.
Fajtái
A sárgarépa is azon növények közé tartozik, melynek megszámlálhatatlan fajtája él szerte a világban. A legfontosabb termesztett fajták: Amszterdami, Ambel, Nanti, Tip-top, Tompa vörös, Arany, Formula, Farba, Keszthelyi hengeres, Fertődi vörös.
Elkészítés, felhasználás
A sárgarépa is igen univerzális alapanyagnak mondható, végtelen féleképpen készíthető el. Főzhetjük, párolhatjuk, adhatjuk levesekhez, de készíthetünk belőle pürét is, sőt desszertet is!
Vitaminok, ásványok
Karotin tartalma az összes növény közül kiemelkedik, mintegy 7 mg. C és E-vitamin-tartalma már szerényebb, de még mindig magasnak mondható.
Élettani hatások
A sárgarépa fogyasztása hozzásegít a csontok fejlődéséhez, szerepet játszik a vér tisztításában így megelőzhetőek különböző bőrbetegségek, a izületi gyulladások kialakulása.
